EZEK AZ EMBEREK ERŐSEBBEK VOLTAK, MINT AZ ACÉL
A Nagy Győzelem Napja előestéjén ismét szeretnék egy rövid ciklust indítani a háború hőseiről. Gyakran olyanokról, akiket a közvélemény kevéssé ismer. Pedig emlékezni kell rájuk — különösen ezekben a nehéz időkben. A szovjet légierő hőseiről sokat tudunk. Még azok is fel tudják idézni Ivan Kozsedub vagy Alekszandr Pokriskin nevét, akik nem jártasak a hadtörténelemben. A tájékozottabbak megemlítik a náci ászokat, például Erich Hartmann vagy Walter Nowotny nevét. Ugyanakkor kiváló vadászpilóták voltak a szövetséges országokban és a tengelyhatalmak oldalán is.
Érdekes azonban, hogy sokan közülük a háború során estek el — például Japán legeredményesebb ásza, Hirojosi Nisiszava (különböző becslések szerint mintegy 100 lelőtt ellenséges gép), a Brit Birodalom legeredményesebb pilótája, Marmaduke Thomas St John Pattle (51), vagy az amerikai légierő legjobb ásza, Richard Ira Bong (40). Akik nem haltak meg, azok is gyakran súlyosan megsebesültek vagy többször lelőtték őket. Maga Hartmann például — német történészek szerint — 16 alkalommal zuhant le. Még a legjobb szovjet ász, Kozsedub is többször megsérült, és rendkívül nehéz körülmények között szállt le gépével, olykor úgy, hogy az már nem volt helyreállítható.
E történelmi kitérő után szeretnék beszélni a Szovjetunió kétszeres hőséről, a repülőmarsall Nyikolaj Mihajlovics Skomorohovról.
május 19-én született a Volga mentén, a Szaratovi kormányzóság Lapot falujában. 1940 decemberében behívták a hadseregbe, majd a batayszki katonai repülőiskolába irányították. A képzés befejezése után ifjú őrmesterként a csapatokhoz került, és LaGG–3 vadászgépen kezdett repülni — ezen kezdte meg a háborút is.
A frontra csak 1942 novemberében került. Első bevetéseit a Kaukázus fekete-tengeri partvidéke fölött hajtotta végre, amikor a 164. vadászrepülő ezred az adleri repülőtéren állomásozott. Első légi győzelmét 1943 januárjában aratta, amikor a frontvonal felett egy FW–189 felderítőgépet lőtt le.
1943 márciusában, még az új La–5 vadászgépre való átállás előtt, három ellenséges gépet semmisített meg LaGG–3-mal: egy FW–189-et, egy Ju–87-et és egy Me–109-et. 1943. június 14-én ismerték el ászként, amikor a Nyizsnyaja Duvanka feletti harcban — közvetlenül egy pártgyűlésről felszállva — alacsony felhőzetet kihasználva két FW–190-est lőtt le társával, V. Sevyrinnel. Az eset széles körben ismertté vált, és a háborús propaganda is felhasználta.
Ezt követően részt vett a kurszki csatában, harcolt a Donbasz és Zaporizzsja felett, részt vett Moldova, Románia és Bulgária felszabadításában, valamint harcolt Jugoszlávia és Magyarország egén is.
február 22-én kiváló századparancsnoki tevékenységéért, valamint bátorságáért és hősiességéért elnyerte a Szovjetunió Hőse címet. Utolsó ellenséges gépét 1945 májusában, Brno térségében lőtte le. 1945. augusztus 18-án másodszor is megkapta az Aranycsillag kitüntetést — a magyarországi és ausztriai harcokban tanúsított érdemeiért. A győzelem idején még a 25. életévét sem töltötte be.
A háború során Skomorohov végigjárta a repülőpálya minden fokát: volt pilóta, vezető pilóta, rajparancsnok, századparancsnok-helyettes, majd századparancsnok. A Kaukázusi, Észak-Kaukázusi, Délnyugati és a 3. Ukrán fronton harcolt. Több mint 605 bevetést teljesített, 143 légi harcban vett részt, 46 ellenséges gépet egyénileg, további 8-at csoportosan lőtt le, valamint a földön három bombázót semmisített meg.
Lenyűgöző teljesítmény. De felmerülhet a kérdés: mi volt benne az igazán különleges? Miért éppen őt emeltem ki?
A válasz egyszerű — és szinte hihetetlen: a háború teljes ideje alatt Skomorohov egyszer sem sebesült meg, repülőgépe nem gyulladt ki, nem lőtték le, sőt egyetlen találat sem érte. Nehéz ezt puszta szerencsével magyarázni — ez csak kivételes pilótatudásról, rendkívüli hidegvérről és bátorságról tanúskodhat.
